Nyelv, mint jelrendszer

Nyelv, mint jelrendszer

Mi a jel?
A jel érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapasztalható) jelenség, mely egy másik önmagán túli jelenségre utal.
Minden jel két részből áll:
•Jelölő: amit érzékelünk
•Jelölt: az a tartalom, amelyet a jel felidéz

A jelek közös tulajdonságai
•Érzékszerveinkkel felfogható
•Önmaguknál többet jelentenek
•Általánosító szerepük van
•Adott közösség minden tagja elismeri
•Jelrendszer tagja
•Szerepét az emberi érintkezésben tölti be

Jelölő és a jelölt viszonya
•Hasonlóságon alapuló= ikon (pl: közlekedési lámpa)
•Érintkezésen alapuló = index: jelölő és a jelölt között ok-okozati, térbeli, vagy időbeli kapcsolat van (pl: integetés)
•Társadalmi megállapodáson alapuló= szimbólum (pl: galamb-béke)

A nyelv, mint jelrendszer
•Számos jelrendszer létezik
•Legegyetemesebb jelrendszer a nyelv
•Társadalmi jelenség, mert a társadalom hozza létre és a társadalom nem létezhet nyelv nélkül
•A nyelv jelek sokaságából és az ezeket rendszerző nyelvi szabályokból áll

A nyelv rendszerjellege
Nyelvi jelek egységei:
•Szóelemek
•Szavak
•Szintagmák
•Mondat szöveg
Szavak, szóelemek tovább bonthatók fonémákra = jelentés megkülönböztető szerepű hangokra, ezek már nem nyelvi jelek, csak jelelemek, mivel nem rendelkeznek önálló jelentéssel

Összefoglalás:
A nyelv a kollektív tudatban létezik az egyes embertől függetlenül. A jelelemek és a jelek egymásra épülnek, hierarchikus struktúrát alkotnak. A nyelv 3 fő szintje a hangok-, a szavak- és a mondatok szintje.
Nyelvtan= grammatika: az egyes szintek egymásra épülésének és a jelek szerkesztésének szabályait tartalmazza.