A közlésfolyamat funkciói és tényezői

2007. december 22., szombat | Kinyomtatom! | Letöltöm PDF-ben | Kedvencekbe teszem | Elküldöm emailben

A közlésfolyamat funkciói és tényezői

A nyelv gondolataink, érzelmeink, akaratunk kifejezésének eszköze. Tehát ismereteink legfőbb forrása, további fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze. Az ember a múltból átörökíti azokat az ismereteket, amelyeket elődeink tudtak. A nyelv is hosszú fejlődés eredménye, ma is fejlődik, változik. E fejlődést a nyelv belső törvényei szabályozzák. A nyelv fejlődése az egyén életében is végbemegy. Az anyanyelv, amit a gyermek anyjától tanul. Ezt tudjuk legjobban, ezen gondolkodunk, ezt használjuk legszívesebben. Végigkíséri használóját élete során. Igényes használata nemzeti létünk feltétele. A nyelv mint eszköz az egész társadalom tulajdona. Ezt a közös tulajdont az egyes ember egyéni módon használja fel. A beszéd tehát egyéni jellegű.

Közlésfolyamat
-bármely jelrendszer emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása
-információ: egyoldalú tájékoztatás
-a közlésfolyamat mozgásba lendíti az információt két fél között

A közlésfolyamat funkciói
-nem elszigetelten, hanem keveredve jelennek meg
-az arány alapján lehet eldönteni, hogy melyik domináns

Alapfunkciók
-tájékoztató (referenciális): vélemény-, gondolatközlés a valóságról, ill. egyéb dolgokról
-kifejező (expresszív): belső tartalom, általában érzelem kifejezése
-jellegzetes forma: E/1 „én-líra”, vallomások
-felhívó (konatív): hallgató befolyásolását szolgáló törekvés
-általában E/2, magázás, jellemző a felszólító mód és a megszólítás

Kiegészítő funkciók
-kapcsolatfenntartó (fatikus): befogadás megkönnyítése, felek viszonyának tisztázása
-gyakori a közlésfolyamat elején és végén
-pl. köszönő formulák, szokásos kérdések, közhelyek
-értelmező (metanyelvi): nyelvi megformálásra feltett kérdések
-esztétikai (poétai, művészi): a nyelvi megformáltságra irányítja a figyelmet – pl. szépirodalom
-fontos szerephez jut az üzenet nyelve; közlés gazdagítása

A közlésfolyamat tényezői
-beszélő (adó) közölni akar valamit; gondolatait megformálja és kódolja
-hallgató (címzett) befogadja az üzenetet – észleli, felfogja, értelmezi a hallottakat
-a közlésfolyamat alkotó folyamat mindkét fél részéről
-alapkövetelmény: mindkét fél által ismert kódrendszer (nyelv), a valóság egy közös része
-csatorna: a kapcsolattartás közege, pl. hanghullámokat közvetítő levegő, telefon, fax, e-mail
-beszédhelyzet: kommunikáció során a beszélők között kialakuló aktuális viszonyok
-üzenet: a kommunikáció tárgya; a kódolt (elmondott), majd dekódolt (megértett) információ

A közlésfolyamat nem nyelvi kifejezőeszközei

Gesztusnyelv
-mondanivalót kísérő külső jelenségek: gesztikuláció, mimika, testtartás
-lehet ösztönös (pl. nevetés) vagy tanult (pl. fejrázás)
-meghatározzák a társadalmi szokások és a beszédhelyzet
-szerepe
-hallgató tájékoztatása a beszélő érzelmi állapotáról
-szavak, mondatok hatásának felerősítése vagy gyengítése
-megkérdőjelezheti a megnyilatkozás őszinteségét
-szavak helyettesítése, további üzenet küldése

Megosztom iWiW-en! Megosztom a Propelleren! Megosztom az UrlGurun! Kinyomtatom! Elküldöm email-ben! Megosztom Facebook-on! Megosztom Twitter-en! Kedvencekbe teszem!

Hozzászólok

RSS

Az értelmetlen hozzászólásokat töröljük!