Madách Imre: Az ember tragédiájára ható filozófiai hatások

Filozófiai hatások

1.) Hegel: a dialektika elve, mint külsõdleges szervezõerõ, illetve mint egyik megoldási lehetõség az ellentmondások feloldására. Hegel felfogásában ugyanis szabadság és meghatározottság nem egymást kizáró hanem egymást feltételezõ fogalmak. Azaz az ember szabad, de nem korlátok nélkül az, természeti, antropológiai és szociális meghatározottsága együtt jár szabad voltával.
Tragédiaértelmezések

2.) A legfõbb probléma a világ alakíthatóságának illetve determináltságának kérdése. Az emberi szabadság illetve szabad akarat korlátlanul érvényesülhet-e a világban és a történelemben, vagy a természeti törvények determinizmusának rabja csupán. Ádám a romantikus liberalizmus titánfelfogásának (=nagyember kultuszának) eszméjét képviseli el-ellankadva ugyan, de a XIV. szín borzalmáig hisz a célelvû fejlõdésben, a világ alakíthatóságában. Lucifer a pozitivizmus meghatározottságtanát képviseli, a természeti, tudományos és lélektani determinizmust. A tragédia válasza az antitézisre a kritikai kiegyenlítõdés lehetõsége, a szabadság és determinizmus ellentmondását feloldó hegeli válasz.

3.) Madách logikusan és következetesen viszi végig a polgári liberalizmus nagy eszméinek kialakítását a múltban, uralomra jutását a jelenben, s tragikus ellentmondásainak lehetséges következményeit a jövõben. Ehhez kapcsolja a természetbõl, a teremtett világból, az isteni gondviselés világából a ráció segítségével kiszakadó ember tragikus sorsának elemzését, mely szükségszerûen vezet ember és természet antitéziséig, a természeti végzet gyõzelméig az emberi világ fölött.

4.) A mû történetbölcseleti vonulatát a körkörösség és teleologikusság vitája határozza meg, s a mû mindkettõre meggyõzõ példákat hoz.

5.) A három szereplõ közül Ádám és Lucifer a hegeli dialektika két ágát képviseli, s ennek megfelelõen – a történeti színekben mutatott emberi alakjuk ellenére is – inkább tézisfigurák, eszmehordozók. A hegeli triád (tézis U antitézis ? szintézis) logikájának megfelelõen Éva kiegyenlítõ szerepet tölt be sokarcúságával, az egymást követõ színekben egymásnak ellentmondó jellemvonásaival az élet és természet sokarcúságát és sokféleségét jelképezi.