Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz II. elemzés, összehasonlításuk

A magyarokhoz (II.)

Optimistább hitet tükröz az 1807-ben írt A magyarokhoz II. c. ódája.
Hátterében: a napóleoni háborúk Európát felzaklató hatása áll. a súlyos osztrák vereség,
I. Ferenc császár népeihez intézett kiáltványa.
Ám: a mű minden korra érvényes mondanivalót hordoz.
Berzsenyi ismét vállalja a nemzet élesztőjének, a prófétának feladatát.
Szerkezete: klasszicistább az előzőnél (2×3 vsz.-ra oszlik).
I. 1-3.vsz.
A téma: a háborúk által mozgásba hozott történelem viharát bontja ki egy félelmetes tengeri vihar képével.
- az 1.vsz metaforái után (forr a világ bús tengere, ádár Erynnis lelke, vérbe mártott tőr, dühös viadal) a kép látomásba csap át ï‚®
- a 2-3. vsz. – az egész világot feldúló véres zűrzavar látomása.
- Romantikus túlzással és egymásra halmozódó képek sorával érzékelteti a vész monumentalitását: a vihar északtól délig, kelettől nyugatig dúl – a frajzi nevek az egész földkerekséget szimbolizálják.
- Az örökkévalónak hitt világ rendje pedig itt és most összeomlik (népek érckorláti dőlnek)
II. 4-6. vsz.
Ebből a megrendült élményből mégsem a reményvesztettség pesszimizmusa fakad ï‚®
ellenkezőleg: hisz abban, hogy a bölcsen kormányzott állam hajója (alkaioszi kép) megáll a habok (vész) között.
E hit biztosítéka egyfelől:
- a Títusak nevezett császár, I. Ferenc (Títus a jó császár szimbóluma),
- ki a népéhez megtalálta az utat, s összekovácsolódott vele;
Másfelől:
- a nép tiszta erkölcse, szabadsága, melyekkel felvértezve állja a viharokat, a förgeteg haragját.
(ébreszd fel alvó nemzeti lelked; nem sokaság, henem szabad nép…, )
A mű (akárcsak az előző) történelmi példákkal zárul. Ám itt nem a pusztulásukat, hanem nagyságukat említi ï‚®
az ősi, tiszta erkölcs tette naggyá a régi nemzeteket is (Róma, Marathon, Budavár).

Beszédhelyzet:

másként alakul, mint az előző versben
az 1-5.vsz.-ra az E/2. személyű prófétai hang jellemző,
a 6. vsz-ban ezt felváltja a teljes azonosulás E/1. személye.
A költő mintegy magát nyugtatva, bizakodva összegzi erkölcsi ítéletét és feladatait.
A forma: klasszicista ugyan (strófaszerkezet is);
ám a képanyaga a romantika felé mutat:
- expresszivitás, metaforáinak sora, lendülete.

Hasonlításuk:
Szemlélet:
Mindkettő a korabeli valóság élményeiből fakad:
I. II.
csüggedt kiábrándulás, a hit, a bizakodás,
a nemzet pustulása a bölcsen kormányzott virágzó állam
Felépítés:
Mindkettő tanító óda:
I. II.
az idősíkok mentén tagolható az általános kijelentéseket konkrét példákkal
múlt/jelen szemlélteti (Forr a világ – felsorolja frajzilag a területeket)
konkrét példákból elvonatkoztat
( … ez tette naggyá…)
A kulcsfogalom mindkettőben: a tiszta erkölcs, a helytállás.
Az I.-ben nem lát lehetőséget megjavulására – nemzethalál;
A II.-ben bizakodó – látja a fennmaradás lehetőségét.
Nyelvi megformálás:
fennkölt pátosz, erőteljes kifejezések, költői képgazdagság
Versforma: alkaioszi strófaszerkezet.