Arany János nagykőrösi balladák, Ágnes asszony, V. László elemzés

Nagykőrösi balladák:

Ágnes asszony

Az elején csak sejthető a bűn. Arany a megőrülés belső folyamatát festi meg.
A walesi bárdok
A legenda szerint: 1857-ben Aranyt felkérték, higy írjon verset a Mo.-ra érkező uralkodópár üdvözlésére. Ő ehelyett megírta A walesi bárdokat. Később bebizinyították, hogy később kellett keletkeznie. 1863-ban jelent meg “ó-angol balladának álcázva”.

V. László

50-es évek, nagykőrösi ballada, történelmi tárgyú, Hunyadi balladakör tagja, kétszólamú, igaz, hogy a második szál csak az 5. versszakban kapcsolódik be. Arany lelkiismeretrajzoló hajlama érhető tetten benne.
Történelmi alapja:
V. László büntetlenséget ígért, de elfogta H. Mátyást és kivégezte H. Lászlót.
Balladai homály: az egyes szereplőket csak megszólalásuk után ismerjük meg. A cselekményt természeti képek szakítják meg.
A kezdeti természeti kép is homályos, megadja az alaphangulatot. Utal a szabadságharcra és az azt követő Haynau- és Bach-korszakra.
László: elbukott szabadságharc,
Mátyás: elfojtott remény, elnyomás.
Kanizsa és Rozgonyi fogsága: a költők, írók, politikusok nagy része börtönben ült.
Megszöknek és megváltozik a természeti kép is.
Arany fokozza a király állapotának zaklatottságát. Fél, üldözési mánia, hallucinál. Megkettőzi az őrséget, de Kanizsa és Rozgonyi megszöktek. Összehasonlítja a király alaptalan és a menekülők (Kanizsa és Rozgonyi) jogos félelmét. Utalás László mérgezésére.
A ballada zárlata: meghalt a király, majd jön Mátyás a jobb jövővel. Biztatást, reményt kíván nyújtani a fásultságba süllyedt, megfélemlített nemzetnek.